Álom-vizió

Álom botorkál,üvegtestű fények
Idegrostjain kergetőzök veled
Lógok a semmi megrajzolt falán
Görbíti sugárhantját szemem
Kék jégtorlaszai közt
Horgonyra vetve a katamarán
Ringat rajta a  vak kábulat
Harangkötélként lógnak az erek
Szétfoszlott árnyalakokból
S zuhannak a táguló mélybe
Utánam a négylábú emberek
Merre jársz Kedvesem?
Testem érfalain hemoglobinok
Lassuló dobja pereg
A bronz-vörös fehérje hadnak
Indigó-kék sorai közt felfestve
Szendereg az eszméletem
Kulcsra zárom a múltamat
Látod, már ettől sem kell félned
S a púposódó csendben,szinte fáj
Belém hasít a felismerés
Álom, vagy vízió mindez?
Szívemnek,májamnak,vesémnek
Régvolt test, s-vér magamról mesélnek
Zsibbadt tagjaim, s lassan
Szétdobálom hangod dallamát
Mert belém menekültél vele
Sóhaod marad,mint megrészegült
Néma hegedűnek
Négy falat forgatok négy felé
Serceg, sül rajta a tegnap
Könnye hull,.zsír,olaj szaga árad
Hogy mi volt ma már nem emlékszem
S hogy holnap mi lesz
Nem latolgatom
A képek,szavak urnasírba hullnak
S az ébrenlét kapuit rám zárja az ég
Merre jársz?Jöhetsz még?
Kihez? Minek?Már én sem vagyok
Utat nyitok agysejtjeim között
Magamnak,-magamhoz
Te idegen,te ismeretlen
Te váratlan vendég








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.