Szabad ember dala

Nem tartozom senkihez
nincs otthonom, nincs hazám
senki szava nem vezet
csak hű társam, a magány
Őt értem meg egyedül
s csak ő ért meg engem
így érzem magam remekül
s tudom, merre kell mennem.

Nem ad senki parancsot
az elismerés sem kell
az ihlet jön a semmiből
megelégszem ezzel
Fogalmam sincs, mi a pénz
nem is óhajtom tudni
célom egy magasabb lét
s alkotni, alkotni.

Az árnyakat kikerülöm
bár magam is akként élek
időnként azért kitörök
s rám találnak a fények
Szabadságomért talán
nagy árat kellett fizetnem
de ha majd a vég megtalál
nem hiába léteztem.

Más létforma az enyém
más ad boldogságot
mint bárkinek a föld kerekén
én ismerem a világot.
Megnyílik a föld s az ég
a legfélelmetesebb titkok
a mennybe s a pokolba is
ha óhajtom, bejuthatok.

Barátom nekem az ördög
de azért nem hagyott el Isten
mindkét helyen ott vagyok
két világ él bennem.
Nem kötelezem el magam
nem eladó a lelkem
de használom az agyam
célom pedig a minden.

Az éjben és a nappalban
is otthonra találok
álommá lesz életem
leomlanak a korlátok.
Itt is élek, ott is élek
magam sem tudom, hol tulajdonképp
de már nincs, amitől félek
s a lét nekem már csak így szép.

                            2006. 01. 08.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.