Álarcosbál
Véget nem érő tánc
színes köpönyegek
fel-felvillanó maszkok
áttekinthetetlen fergeteg
senki nem az, ami
mindenkit álarc takar
arctalan alakok
démoni zűrzavar
lerántani senkinek
az álarcát nem lehet
minden lüktet, mozog
mindenkit elnyel a tömeg
képmutató álarcok
hordozóik arcán
elfedik mindazt
ami után kutatnál
mindenki jóbarát
s közben mindenki ellenség
az álarc mindig mást mutat
az élet pedig csak így szép
az őszinteség halott
s ki leveszi álarcát
kihajítják legott
neki nincs több mulatság
illúzióörvény
pokoli romlottság
menekül a bálból
erény igazság
ezerszínű kavalkád
hazug, hideg színek
ez kell, csak ez tetszik
bizony mindenkinek
Hirtelen néma csend...
a fények kialszanak
a bálterem közepén
szikár, fekete alak
villámgyorsan körbejár
minden maszkot letép
a sok képmutató
egymással végre szembenéz
a másik halottra vált
arca az utolsó, mit látnak
síron túli csend közepette
mondanak búcsút a világot.
2006. 01. 10.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
