Mint akit valaki itt felejtett
Lábamhoz szelidül az alkony
Kutya hűséggel a dombokon
Enyhül a meleg,árnyak bújnak
Bronz-aranyba -ringó lombokon
Elterül a nap,el is vérzik
Rőt fényei még tapogatnak
Fejem fölé vetem az eget
Hátamat meg a gátoldalnak
Felhő sem rezdül, harmat sem hull
A magány ás sírt, s betemet
Haldoklik a nyár , kiterített
Szőnyege halotti leple lett
Avart zörrent fel a búvó szél
Lépteid hült helyét keresem
Kit földig sújt kín, és fájdalom
Annak nem hullik a könnye sem
Ölelik egymást égen, s földön
Megcsalt, és hűséges szeretők
Levetik könnyű ruháikat
Hegyek,városok,völgyek,mezők
Csak ülök a semmiben,lámpám
A csillagok szétszórt fénye lett
Magamra maradtam a csendben
Mint akit valaki itt felejtett
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
