Akinek senkije sincsen
Hóba süppedt panellházak felett
Szürke-sugaras fény villant
Nap volt ez már?
Vagy csak mása?
Mit az álom égre festett?
Valahol leoltották a villanyt
Hogy reggel legyen
Karbafont hajnal ébreszt
Fukar volt az éj
Magadat ölelted csak
Mint a hold
A sáppadt holdkaréjt
Mikor a tóra les
Kóros lesz az önmagától
Holdja is maga lesz
Az is akit megcsal
S az is akit szeret
S mára már nem is tud önmagánál
Álmodni szebbet
Ily kevés a semmi
Hogy verhet, vagy áldhat
Hamár így rendelte az Isten
Hogy beteljen önmagával
Akinek senkije sincsen
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
