Távoli Dal

Bájos szépsége tekintetednek,

Leveszi vállamról terhemet.

Szép ritmusos verése szívednek,

Felüdíti fáradt lelkemet.



Kívül az eső veri a tájat,

Belül az élet tüze ég.

A természet eme vadságát,

Szerelmed tükrözi még.



Hiába minden érzés, sóhaj,

Nagyon távol vagy kedves.

Szép szemed ragyogása, - ó jaj,

A szívem dobbanása ettől heves.



Emléked mesés maradványa,

Áthatja egész lényemet.

Drága szerelmed varázsa,

Rabjává teszi fényemet.



Mint tavasszal a rügy újra,

Úgy pattansz gondolataimba újra

Csak az vágyik mindig újra,

Aki soha nem volt a maga ura.



Szeretetet áraszt szép emléked,

Előttem lobog gyönyörű képed.

Kint hideg van, beköszönt a tél,

De te tavasszá és nyárrá tettél.



Felragyog a nap, ha rád gondolok,

Mint amikor szemeidbe pillantok.

Lesütöm a szemem, nem bírom,

Felemészt a tűz, ez veszélyes tudom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.