Egy tündéri éj

Egy tündéri álom éjjelen,
Álom lepte el szemem,
Azt álmodtam, hogy szeret,
Hogy a szíve az enyém lett.

Mikor táncba hívott,
A boldogság elvakított
Mikor gyöngéden átölelt,
Szívem hazug reményt kergetett.

Szomorú voltam, de nem tudtam miért
Talán, mert gyáva voltam kiállni igazamért.
Bevallani neki, hogy szeretem,
S hogy élni nélküle nem lehet.

Alkalom kínálkozott, nem is egy,
Én azt szóval el nem mondhatom,
Amikor vele sétáltam, a szívem
És a szám egy szóért tusázott.

Egy szó, mit szívem akart,
De a szám nem óhajtott,
Egy szó, mi rejtelmesen hangzott, hogy
Szeretlek, ki kellet, volna mondanom.

Kérdezgette, miért vagyok oly bánatos,
Csak azt feleltem, én azt el nem mondhatom.
Láttam rajta, szeretné, ha megsúgnám,
Amit ő már az én szavaim nélkül is tudott.

Én úgy éreztem, hogy ezt az estét álmodom,
Mert nekem ilyen boldogság nem adatott,
Bátortalan ő is, ezt be kell vallanom,
És összeszorult szívvel várom, hogy
Jöjjön egy újabb alkalom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.