Talán
Talán, ha tudnám hogy te is szeretsz,
Talán, ha tudnám, hogy énértem élsz,
Talán, ha tudnám, hogy hiányzom neked,
Akkor a szívemben újra élne a remény.
A remény, mit a színes rózsakertek,
Sorra ontaná a sok szép virágot,
A lelkem akkor végre szabad lenne,
És a rózsák ellepnék a világot.
De te soha nem fogsz engem szeretni,
S hiányomat érezni sosem fogod,
És soha nem fogod azt észrevenni,
Hogy a szívem csak teérted dobog…
Közönyöd megölné lelkem rózsakertjét,
Mint tomboló jégeső a rózsakerteket,
A virágszirmok ezer felé hullanának szét,
és a kertet belőlük újjáépíteni már nem lehet.
De mint minden dolog a rossz elmúltával,
A rózsák gyökere az éltető földben marad,
És lassan-lassan az idő múlásával,
A rózsabokrok újra kihajtanak.
S míg a homokszemek percről-percre fogynak,
Az idő begyógyítja szívemen a sebeket,
Szemem előtt felcsillan a holnap,
És talán rám talál egy újabb szerelem…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
