A Híd

Írtam rólad szép vízem.
Magyar Tengerem.
Szeretlek Tisztellek
Mindig megkereslek.
Minden nyáron együtt
Minden évben külön
Elmentünk és tettük,
mit tennünk kellett nekünk.
De mindig megtalállak
Ismerem a lelked
Szeretem a szagod
Átérzem a tested
Belédhabarodok, Te leszel
Életem
Megfejtem Valódat, elcsenem
Képedet.
Ellopom és viszem - talán
bemutatom
Ha majd zsebre rakom, akkor
is akarom!
Enyém vagy már mindig, nem
hagyjuk el lelkünk
Utazunk és érzünk
Feketén cselekszünk.
Bújhatunk is messze,
el egy más  Világba.
Mienk lesz a Föld is
És amit kínál Ma.
De mindig tudni fogom
Pedig te nem mondod.
Te vagy az én Uram,
én csak a Földön mozgok.
Itt vetem meg lábam ez az
én otthonom.
Csavargások után belédkúszva
lopom.
Elcsenem a színed, magamévá
teszlek.
Enyém lesz a kincsed
Teremtménnyé leszek.
Elfutok majd Tőled,
Állandó utat látva,
Vissza - vissza gyere
Itt a híd a mába!
Lépj rám -- ne félj
megtartalak
Én vagyok a Hídad
A Föld és Víz közt Utad
Megtalálod Rajtam Mit
Régóta kutatsz,
Pilléreim között...
Az Arany Középutat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.