Katedrális

Ég felé törő tornyok
mint ködbe burkolt hegyormok
hirdetik, mi örökkévaló
megváltó s békét-adó
sugárzik belőlük a tökély
így emelkednek a föld fölé
az ember semminek hat mellettük
hiába mi építettük
négy gigantikus fal
s ki közéjük belép
úgy érzi, meg soha nem hal
s meglelte békéjét
az Ő nagyságát hirdeti
minden egyes köre
csupán be kell lépni
s körülölel a mennyei zene
biztonságot nyújt
megvéd a gonosztól
békesziget egy romlott világban
azt találhatod meg, mit sehol
ha kint csak árnyak vannak
s kilátástalan az élet
az ajtó nyitva áll annak
ki a környékre téved
ám nem végső menedékhely
mindig vissza kell térni
a világba, hol az úr a kétely
s harcolni, küzdeni, félni...

                     2006. 02. 07.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.