a köpeny dala

lenvirágként könnyű szélben          
lengedeztem kint a réten            
erős markok megragadtak            
gyökeremen ne maradjak

kévéztek és megkötöztek
patakvize fürösztött meg
megszárított langy szél csókja
asszony kéz vert darabokra

tilóban még meggyötörtek
kallóban is átdörzsöltek
rostfésűvel szétcibáltak
orsó tánca font be szálnak

megszőttek és megfestettek
fürge ujjak adtak lelket
így kelhettem új életre
férfi testét melengetve

társa voltam ifjúságban
aratáskor vad románcban
hol derékalj hol meg párna
szeretőkre néha álca

eluntuk mind útra vágyva
mindegy merre hóba sárba
hegyet hágtunk sok vad járt ott
láttuk együtt a világot

nap hevétől már kopottan
megtépázva záporokban
mára csupán szegre vágyom
újra élni minden álmom






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.