Egy kis fizika

Egyszer úgy elbeszélgetnék egy fizikussal...
Én most már szánom, hogy nem figyeltem ott, az iskolapadban,
nem jegyzeteltem, nem okosodtam,
nem jelentkeztem, nem fontoskodtam,
mikor elhangzottak az élet vastörvényei!
Vajon miért, és hogyan? Hogy lehetne felfogni az egészet?

Mutassa be kisérletként!
Rajzoljon összefüggő képleteket!
Beszéljen magas szinten a gravitációról,
Magoltassa be mind az összes tankönyveket!
Írassa le százszor, ezerszer a legfőbb kulcsmondatokat,
üssön, verjen vonalzóval, hogy ha kell!
Csak valahogy értesse meg velem,
csak valahogy fogjam már fel végre,
hogy mitől ilyen rettenetes súlyú,
hogy préselhet ily gigászian,
hogy lehet ilyen döbbenten nehéz,
mikor rámtelepszik estefelé az ólomszínű magány.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.