Jávorka Ágnes : Utak, csendek, végtelenek

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 11 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 15 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 20 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 28 perce
A fény nem publikus 58 perce
Bátai Tibor 1 órája
az univerzum szélén 1 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 2 órája
Jószándékú párbeszélgetés 4 órája
Ötvös Németh Edit naplója 19 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 20 órája
Gyurcsi 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Jávorka Ágnes
Utak, csendek, végtelenek

I.

Köszönöm hogy betakartál rám húztad a pokrócot a paplant
hogy ne fázzak mintha ez is csak egy este lenne olyan lanyha
néztem a koszos falhoz támasztott kezed az ágyam felett
szép volt még sosem volt ilyen szép ahogy a látványt elengedtem

nagyon fájt rajtad volt a cipőd a cipzár felhúzva a kabátodon
és a csend a csend a csend már túlmegy minden határon
topog tapogatózik majd komótosan felkúszik a bokámtól
a számig itt mar bele kegyetlen ezen a szégyenletes úton

egyenként minden porcikámba végigcsörgedez vérem követve
összerágva minden csigolyám befészkelve magát ölembe
hajlataimba hajszálaimba magányom geometriáját megrajzolva
hogy önmagam mosolyfakasztó illusztrációjaként szabad maradjak.


II.

Így aztán beléd léptem nyomorult tévelygésem estéjén
foglyul ejtett a végtelen ahogy súlyosodott a sötétség
mozdulat pillantás szó alakult testté lélekké kigombolt vággyá
ahogy kotortad melleim közül a szirmokat még most is száll

nem ér földet a suhogás lágy harmóniát hozott és olyan hajnalian
rezgett az ócska redőny rése is pedig ez itt nem Brazília
semmi más csak én csak én fekszem a kezeddel bélelt lepedőn
felnőttem bevallhatom ahogy kapaszkodik hanyatló erőm

örök monológot adva elő árokparti ébredéseket kulminálva
mikor a csillagok bódultan keringenek bennem s számat
újranyalva tündöklök riadtan a reménytől hogy előröl fogom
megint kezdeni nem hiszem csak teszem bűvölten monoton.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Palócföld, 2006/3.


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 13:11   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 12:40   Napló: A fény nem publikus
2024-03-29 12:28   Napló: Bátai Tibor
2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus