céda

Körbenyalta kis poharát kacéran,
úgy ült rég a szép fenekén a céda.
Combján férfiak szeme járta táncát,
ráharapott mind,

ujja szája sarka körül kopogta
-Mennybe jutsz, ha pénzedet énbelém még
este bétömöd te vadállat ember,
higgy mosolyomban-

Kézről kézre járt a Madonna teste,
nyálát itta Józsefe minden éjjel.
Mind takarta hús melegével álmát
nappalok árnyán.

Elfogyott családja öreg korára,
nem harapta már fenekét a csürhe,
nem lovagolt többet a csalfa népen.
Köpte a vért is.

rusnya lába közt csak a szél suhant át.
Sokszor ült magában a téli parkban.

Majd megpillantott odafönt egy ágat.
Végre felérte.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.