Rubik-kocka

piros, fehér, zöld,
no, meg sárga,
és persze kék és rózsaszín.

ez a kocka forgatható jobbra is, balra is,
egyik szín keveredik a másikkal

legalábbis tekintsük ezt
a kiinduló alaphelyzetnek

a kezdeti helyzet előállítása természetesen
nem okozhat gondot senkinek sem
csak oldalait kell addig forgatnunk
míg a színek össze nem keverednek

aztán kezébe veszi valaki más
tologatja a kiskockákat a nagykockában
és, ha van már egy oldal, mi csupa
egyszínből áll, kicsit jobban ver a szívünk is
az izgalomtól

vannak kik megrögzötten ugyanazokat
a kirakási módszereket és lépéseket követik
például megrögzötten a fehér
oldallal kezdenek mivel
szemben ott a sárga

- csillaggal
teli nyughatatlan éjszakák
éppen alkalmasak a kocka fordítgatására. –

persze a végcél az lenne
hogy minden oldal csupán egyszínű legyen

viszont hamarosan rájön a forgató kéz tulajdonosa
hogy a logikus forgatás bizony fáradtságos munka
- legyen bár az egyetlen ésszerű módja a kirakásnak –
és  Ernő bácsinál egyszerűbben is ki lehet rakni

kicsit erőszakosan
de leszedi a jól odaragadt
szinte leszedhetetlen színes címkéket
egy csoportba tömöríti a megfelelő oldalra őket
És kész is! Micsoda munka!

Aztán szép lassan leválik az összes címke
és nem marad más csak egy üres felületű fekete Rubik-kocka.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.