A lírikus episztolája hátrahagyott barátjához

Nézd, a baj, hogy régen írtam verset.
Lenne rá mód, papírom van elég, de az élet —
az élet nem oly érdekes, hogy sorokban
kiáltsak fel, vagy daktilikusan merengjek rajt’
órákig, míg meg nem szakad a rég elvesztett
fonál.

Nincs lány, kihez elvonatoznék, s a peronon
ordítva mutatná: „ma harminchét törött
orgonasípot csavaroztam a mellembe
és rajtuk csak érted fújtatok bús litániát.”

Olvasok, mondhatod. De fáradok, s nem
várhatod, hogy káromkodásból építsek
parafrázist. Meg aztán mért szűrjek újra s újra
szót, nem értem.

Hagyjuk. Költő nem leszek, hideg szobában
nem javítok sorra sort, tüdőbaj sem visz el.
Pirospozsgás hivatalnok, folyószámlás,
nyakkendős leszek.

S ha nem bírom tovább,
megkeresem a címedet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.