lidércigér

Szia pajtás, na mondd, hogy ityeg a fityeg?
Minden rendben otthon? Várj, még ne válaszolj!
Áthajol éppen az úton a hajnali
napfény… á mit is beszélek, kit érdekel?
Hogy velem mi van? Merre jár az asszony? Na!
Nincs vele semmi, ő ott, én másutt vagyok…
Hej, régen csókja szívig ért a torkomon,
s a nyála ánizs ízbe kente nyelvemet…
de most is itt vagyok, csak ő repült odébb…
hát igen, egyedül hidegek az esték,
nem jut zsebemből minden napra kurvapénz!
És időnként megesz a dög meleg otthon,
ezért járok gyakran gyilkolni az éjjel,
áthúzom késem torkukon, spriccel a bűn,
vérvörös arcom izzik a holdnak fényén,
késemen vércsepp gördül a pengecsúcsig,
hold ölel lágyan, vállamon fénye szösszen,
hallgatag fekszik a hulla földre ejtve,
torkomon fojtó zokogás, kacagni kell,
várom a sátánt ilyenkor, sose jött még,
nyüszítve hívom, de lelkem ócska neki…
Ezért álltam lelkésznek, rossz magányosan…
No igen barátom, hát mikor találkozunk?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.