Fekete hold (válaszvers)

fekete hold éjjelén azóta nem alszom
kavicsbányák sötét morajlását hallom
pereg a mélybe hull a kristály pillanat
mikor elengedted kezem s fekete falak

nyúltak értem mohó gyökereik fonva
ujjam alatt homok kapaszkodtam volna
nem volt mibe a mély ölelésre tárult
fölém fekete menny boltozata zárult

ma éjjel megint fekete hold az égen
felhorkan a szél úgy mint azon éjen
vakon indul szárnyas fekete alak
kóbor dühe pusztít fekete falak alatt

fülel városszélen házak mellé guggol
komor álmát zúgja fülekbe valahol
nyomodban szüntelen űzi az indulat
fenyegető hadként vonulnak a falak

ablakunk sötét szárnyaihoz érve
csillapodik talán vagy elapad mérge
kés-ujjait fekteti fázó mellkasomra
vonásaid vésné múlandó anyagba

nincs múlandó anyag csak ami elmúlt
eleven jelen itt a bányában a múlt
riadva kérdenéd: e fekete hang mi volt?!
aludj (csak e lüktető kődarab sikolt)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.