ARTHUR RIMBAUD: Kóborlásaim
Jöttem az éjben, szétszakadt zsebeimmel
Kabátom már-már puszta álommá foszlott
A szabad ég alatt a Múzsa megcsókolt
Színes álmaimat papírra vetettem
Egyetlen nadrágom is lyukkal volt tele
Apró hüvelykmatyinak éreztem magam
Lehajtottam fejem a Nagymedve alatt
A csillagok fényárba vonták az eget
Az út szélén ülve hallgattam dalukat
A szeptemberi éjben szálló szavakat
Esőcseppek által született a vers
Lyukas cipőmben énekeltek az árnyak
Szemem előtt verdestek szivárványszárnyak
És százszor sebzett szívem új életre kelt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
