Kvadró

- dögös, mai vers -

"És a csillagokra lövöldözök
A szemembe sűrített fénnyel"

kiterítve és kifeszítve
kezem a világ köldökén
fentről a fény rámzuhan
lentről felfelé tör enyém

mint szorgos hangyák kosárperemen
jár körbe-körbe az emberár
becsatlakozom én is, mi mást tehetek
mindent elönt már, meg nem áll

szolgáljam-e ki a közízlést
vagy a magasabb igényeket
vagy maradjak önmagam
(ha nem is kellek - neked?)

de lehet, mindez csak pózolás
a nagy művész, aki lenni akartam
húsz éve halott, én csak a test vagyok
még az se: csak féreg benne
mindent felfaltam





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.