...ellenpontom ünnepére...

Nem tudom, mi történt Velem,
De most úgy érzem
Magamhoz tértem.

Ez éles világ keskeny pallóján táncolva
Kitértem, s esett nyakam
Egy résben ottfelejtett kés alá
                        - kis híján -

A parkett mellett csupán könyöknyire
Omló szavak falakká merevedtek, s a
   Vertikálisan gyorsuló sebességben
                   Lettem én zötykölődő alak,
Rém. Fantom a kultúrból
         Mely már csak része volt önmagának.
És a horizont??? Lett csupán egy pont.


így,.....az atomnyi csöndben pedig csak álltak, mereven
a busongó falak.
Én pedig szenvedő alázattal kapartam le
           A SEMMIT ....képemre porolva:
                  Betakart a hamis hóesés járványos szklerózisa.


Akkor, a döbbent csendben próbáltam helyére
Fröccsenteni önnön katedrálisságom freskóinak mozaik-lapocskáit:

De ez glettelés közben létrejött láthatatlan
    Kábeleken húzódó szőrtüszők holdbéli fennsíkját
Mielőtt felkentem volna,..........lemosta a hajnali dérnek egy sörszagban elhagyott
      Padlásszoba savas bukája.
  S a leállósáv kövének cementpasszintásában
Folyt a vér és a szomszéd macska estében mócsinggá nyáladzott
                                                                         ételmaradékja.

   Könny és cáfolat ömlött az ajtók egymásrautalt gumicsíkján
S e fémöntvényes orgia lineál-zajában
     Érkeztem .....az utolsó előtti színben..... látszólag elhagyott
              Betonszentélyembe.

Szemem csukott, ...és mégis felfelé néz. Takaróm, mely a
        Visszaszámlálásban nagy robajjal gyűrődött, ...lánchegységgé lett
Közel a jelenhez. Most ezernyi zaj készíti elő a
   Kirobbanást önnön ásványkincsemből.

Lábam előtt könyv. Távolabb oltár. S e fehér lepellel borított,
          - fordított? -
                           koporsóban
                           mégis úgy érzem,....

                           megtértem magamhoz.



2005. szeptemberében






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.