[Csordultig...]

Csordultig telt a kád
A vízóra dühösen pörög
és a padlóra vetett
sötét törölköző is
tocsogós lett már.

/Szinte látom a számlát.
/Mikor a postás csönget,
/nem nyitok már ajtót.

A frotír szélén erek szaladnak
a fugák derékszög árokrendszerében,
Míg a küszöb nem duzzasztja
egy centi magasságig.

/Ahogy számolok:
/úgysem szívok többet,
/(Ezeregyszer ötven)
/az év végéig bejön.

Kibukik az ajtón, lelépdel a lépcsőn;
A tévé ezerszín fényével játszik,
lent rendezetlen, görbe sorba áll.

/Az ajtó alatt ki-be járhat
/a szél, a csend meg a szagok;

és most víz kúszik osonva alatta,
de a körtáncot hullámzó pósztitek
nem férnek ki, csak kopognak.

/Kertészt sem kell már hívnom.

A patak lefut a játszótérig,
közötte sarjad a fű,
élednek halott magok,
a férgek a fold fényébe kúsznak,
és a nap serkenő sugarára várva
virágok feszülnek pattanásig.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.