A sors villamosa

                     Készül már a villamos,
Mely nyakamon száguld majd át
S a vége mi lesz, egyszerű
Olvasd a Mester és Margarítát!

Most már csak az kell
Ott legyek ,mire kész lesz a villamos
Le ne késsem az olajfoltot
Nem kaphat a sors ily pofont.

Kipottyantam mezetlen
Hoztam magammal a sorsom
Küzdök ellene miden erőmmel
Hogy átlépjem azt az olajfoltot.

Nehogy azt mond - Felesleges küzdelem
- Ha majd odakerülök úgyis akkorát lépek
Hogy csúszva repüljek végzetem
Sorsom sárga villamosa felé, elé.

Nyakam marcang, vérzuhatag
Fejem gurul, nagyot csobbanva
Hogy egy pocsolya befogadja
Szemem a sárba révedez.

Testem ráng még utoljára
Szellemétől elszakítva
Akaratlan reflex-szel rúgva
Az ég felé kapál a magasba.

Így lesz látom, tudom, hiába
A végtelen akarat, hiába a küzdelem
Testemtől fejem elszaladva
Felülről tekintek magam felé, elé.

Ne borzongj! Neked is ott a sors
Neked is ott az olajfolt
Ne reméld, hogy neked nem jön
Téged nem vág ketté a villamos.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.