Látomások a jövômben

Az utolsó vacsora után.
Anyám halotti maszkja sárosan, kitaszítva.
Süketek egyre közelebb hajolnak, véres
késekkel hadonásznak arcom elôtt.

Nagy fehér fény. Mocskos sárcipô.
Ordítva zuhanok sínek közé.
És most a csend is öl.
Cinkos szelek sodornak.

Marjátok le a húst a csontjaimról, ha kell!
Kapaszkodjatok belém!
Szemeitek takarjátok el jól!
Hangok helyett a nyál fröcsköl a számból.
Zsíros a föld, kitépem emlékeiteket.
Senki se rak össze, széttört a kép.

Igyatok sokat fehér asztaloknál.
Énekeljetek, amíg lehet!
Zsíros tányérok közt matat a késônérkezett.
Ereim jutnak neki.

Se madarak, se ölelô karok.
Szabadesés. Egyre élesebben fütyül a szél.
Filmem pereg, a Nap borban úszik.
Nem vérteztetek fel, most már késô lefeküdni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.