21. századi panel

Toronymagas szürke házak
Hideg hugyszagú lépcsőházak
Kopogó fokok
a visszhang fejed körül
összevissza kering
hogy minél nagyobb legyen
a kétely tágra nyílt szeme.
A csövek halkan suttognak,
üzennek a lakásnak,
s a pincének, a kazánnak.
Valami odabenn motoszkál a belsejükben,
ami a radiátor hideg-forró
vas bordáiban lakik.
Az egész házban
oson végig-végig
egy fagyos hátborzongás,
de hol lesz vége
talpai idegtépő csoszogásainak?
Emeletek nyomják egymást
Lakások ikrei tolakodnak.
Bent tömött zsúfoltság
fojtogató viták
s a gondok súlya nehezít,
ahogy a szenny légkör nyomorít,
majd egyre jobban letaszít,
rányomva beteges bélyegét
a falra
egy arcra
kudarcra
s a többiek kicsiny agyára,
még a kutya is kitaszít.
Vagy egyedüllét, titkos magány,
porszem alkoholizmus,
élet a füstös falak között,
míg fáradt gondolatok
s vibráló TV zúg
a zötyögő mosógép,
és a kihalt franciaágy mellett.
Borostás torz félelem az ember
unottság.
a pénzhiány egyre csak fojt
inas sovány kezével,
s benyúl az agyak közepére,
majd hátulra,
onnan húzva ki az értelmet
melyet tűkkel roppant össze,
kidobva a ház elé
a gyér, szmogos fűre
a panel kutyáknak,
hogy betonra vigyék,
s ott tépjék szét.
Gyermekek előtt
a játszótérnél.
Koszos kavicsok, hideg fém mászókák
csábítanak kínai ruhás gyerekeket,
hogy játszhassanak,
míg egy sötét kabát
el nem takarja előlük a napot
melyet tompa-szürke gyári füst ölel körbe,
csillog az ezüst kémények tetején.
Lakótelep ablakok kavarnak belülről,
hogy hányjál, majd maradjál,
csak egy alkalommal örökre.
A szomszédok zaját már úgyis ismered,
s a kutyaürülék a betonon
meg a pázsiton
tudja, hogy senki vagy,
de azért örül, ha meglátod,
s megszokottan továbbhaladsz
a szagát már úgyis ismered.
Szűkös nyomorban szenvedve létezel,
hol a tízemeletesek körbevesznek,
majd ráddőlnek, vagy csak gyengéden elnyomnak.
Este már ismersz minden sikolyt,
minden ordítást,
a részeggel szemezve szóbaállsz,
odébb egy kislány
épp most szívja első cigarettáját,
majd füvet szív
a panel áporodott szagát szagolva.
Dohányszagú tapéták.
Ódivatú bútorok.
A pincében még mindig sötét van.
Egy titkos kéz -fény kattan.
Vakság.
Semmi.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.