Fényben

A rejtett kincset elfogadom,
Ez lett egyetlen csomagom,
Melyet magammal hurcolok,
A fényben,
Magában a létben.

Tovább viszem útjaimon,
Táltos titkok tudósa.

Kinyílt az ajtó, belépek.
Fény villan,
Hunyorgás az ára.
Az ember buta kölyökként
Tekint körbe a csodára várva.

- Csak bámulod a léted,
Mondd, ezt akarod? – kérded
- Végigrohansz az ösvényen, és mindig
Lehagyod azt a pici, szinte láthatatlan kincsed,
Melyből visszaköszön valódi lényed?
Ha megállnál! Egy pillanatra csak!
Ha parancsolnál a hazug szónak!

Szó elillan oldalt…már a függönyön túl van.
Oly semmiség volt, értelmetlen,
A függöny sem libben,
Az élet sem rebben,
Ahogy eloson belőlem megszégyenülten.

Hamis tudat, vágy, gyötrő való,
Mind, ami nem jó.
De szorítottam eddig.
Nem látván,
Hogy ettől maradtam árván.

Súlya volt, éle,
Hasított a szikéje
A lelkemet daraboltam vele.

- Önkínzás ez, de már késő – gondoltam
- Más is így él, viaskodik – mondtam. -
- Így kell, mert csak így lehet,
Másképp a sors nem szeret.

Balga öntudattal belemerültem,
Egyre beljebb és beljebb kerültem.
Magamat veszni hagytam,
Önvalómat megcsaltam.

Hamis volt a szó, a gondolat, a tett.
Tévutak szövevényét építi minden sejt.

Visszaszerzem apró kincsem.
Kiütötték kezemből,
Már azt hittem nincsen.
De ott kuksolt létem szegélyén.
     Velem tartott – mégis,
És utam legmélyén,
Mikor már halványodni kezdett,
Rám kacsintott, egy picit jelzett.

Egy kéz intett:
- Ebbe kapaszkodj!
Csaló valódhoz többé ne ragaszkodj!
Mert új út, kincs vár,
Tiszta fény, boldogság.
Hamis vád, bilincs, szabály,
Melyet rád raktak egykor,
Csak akadály.

Döbbenten álltam béklyóimmal,
Nem tudtam, mit kezdhetnék a valómmal.

És a kéz felé mutatott,
Elfogadtam,
Ő megszólalt: a léted vagyok.

Törékeny,
De valódi kincs ez.
Hamis áhítat, bilincs, kényszer,
Mind elillan e ragyogást látván.
Ledől tőle a súlyos bálvány.

- A léted vagyok, ragyogok,
Úgy fogadj el, ahogy vagyok!

Piciny, törékeny, de szabad,
Tiszta létem magával ragad.

A kéz intett, elfogadtam.
Utat mutatott, megragadtam.

Béklyók nélkül szebben ragyog
Apró kincsem, mely azt súgja: Vagyok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.