Egy szenvedély margójára

Hiányod semmi sem kárpótolja
Sem csoki, bor, körömrágás, kóla

Rád gondolok minden percben,
A fél napos hősi küzdelemben,
Magamra hagyott az elhatározás.
Küzdök ellened, mert tudom, veled sincs kilátás.

Hiányod mégis leláncol.

„A könyv a legjobb barát” – tanultam kiskoromban.
De felcseperedve egyre többször kacsintgattunk az Új felé
Titokban, vécében, bújva, viháncolva,
Tanultuk, hogyan lesz az ember egyre jobban leláncolva.

Mentek az évek,
Fogytak a csikkek.
A napi penzum növekedett,
És egyre jobban igyekezett,
Hogy bezárjon.

Az ember a saját börtönében
Sem érzi mindig jól magát.
Így uraskodó kényelmében,
Vesz magához cigarettát.

Megoldani sosem tudlak,
Életfogytig foglyod vagyok,
Ha még győz is az akarat,
Velem maradsz, míg meg nem halok.












Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.