Menekülés
Megijedtem szerelmünk hajnalán.
Elvarázsoltam minden utat,
Nehogy megtalálj kedvesem.
Elfutottam, elbújtam messze.
Féltem elfogadni a csodát,
Reszkettem minden pillanatban.
Szerelmed vágyó rezdülése fájt.
Fájt gyengédséged,
Fájt minden mozdulat,
Mellyel becézted lelkem.
Sírtam minden éjjel
Kétségek közt hánykolódva.
Szenvedőn marcangoló gondolat
Égette kínzón szívem, vérem,
Megnyissam előtted magam.
Mi van, ha csupán káprázat,
Megtört szívem álomképe,
Szerelemvágyás varázsa?
Mi van, ha délibáb játéka,
Csak mesés, édes álom,
Eget, földet összekötő szivárvány,
Melyre szomjazón vágyom.
Nem akarok már menekülni.
Teljesen átadtam neked magam.
Már nem félek, hogy fájni fog,
Már biztosan tudom,
Szerelmünk örök, és elválaszthatatlan.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
