Higany

Elmész majd egyszer te is,

beteszed magad mögött

mint ajtót, az éjszakát,

mint a hegyek, elvonulsz,

felgöngyölődsz mint szőnyeg

súlyos lépteim nyomán,

titkosan, mint a macskák

útjai a halk füvek

simogató tomporán,

harapásokat ejtesz

szöszke angyalok nyakán.



Kihűl a szobám akkor.

Lepedőm elhidegül.

Gondjaim csillogó kis

higanytócsákba gyűlnek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Ágnes és a herceg (Kiskunhalas, 2001)