A halál

Már nem hiszem hogy
létezel, már nem
érzem, hogy köt
Hozzád a szerelem
vagy más, a vágy
mert fáj, egyre fáj
s éget.
Már nem egy fal
választ Tőled el,
már az élet,
a végtelen téren
a mindenség.
Már lejárt az
időnk, a 60 perc
mely több volt
mint embernek
a lénynek, a
borús, roppant élet.
Már nincs, még,
tovább, itt a vége,
s én futok véle el
messzebb, hol
már nem érzem
a csodát, az
illatod, hol
már nincs semmi
és senki, Te sem.
Csak a lélek
a tükrével
s a Nagy Úr, ki
velem játszik
s emészt egyre fel
fel s el, eltűnik
-a Fény.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.