Akiknek hazudsz

Adjátok ide az érdektelenjeiteket. A rákos estékben sétálóitokat. A hólyagos hajnalba ébredezőiteket.
A város testébe sebet tépő szirénák sikoltásait tartsátok meg. Adjátok ide ami nekem jár. Kérem a
hegeket, mert ha nem, csak nyitott lékek vannak a lelkemen. Rajtuk keresztül a hőseim helyet fognak
cserélni számos száraz szellemmel.

acélpapok szózatai a fülben
minden forrongó kiejtetlen panasz
istenek között is egyedül ültem
s nem érhet hozzám e télből a tavasz

bükkösök téli csontjai a fésűk
s végighúznak egy-egy cédrusfa berken
avar halmaiból szállong a kék füst
s én az édenbe bebocsátást nyertem

a kietlenség erkölcsös magában
a berendezett erkölcstelen ? nézz rám! -
az örökség képét magamba zártam

s lelkemből ez az elvezető vénán
lobbantja tűzre nyughatatlan vágyam
minden nap egy kicsit gyönyörű Évám

A lesütött szemek nem hazudnak néha, délceg szembeállások a mindennapok ilyen, vagy olyan, elénk
tálalt egytálételjeire. Csak a teljesen érdektelenek nem hazudnak sohasem. Azok, akiknek oly mindegy,
hogy mit hiszel, oly közömbösek irántad, hogy az igazság, vagy a látszata közötti különbségben rejlő
gyógyírt sem szánják neked. És a könyörtelenek . . .


mosott ágak a folyón jöttek haza
kertet fonni minden életem köré
a forrástól érkezhetett csak az a
simára csiszolt védelem emellé

az égre bámuló hajóvitorlák
lesütnék szemük de körbe csak tenger
s így igyekszik minden pillanat hozzád
hozna egy életet legott: de nem kell

nem kell az igazság, szépség és vérség
nem kellenek a ki nem mondott szavak
ha a zöngéjüket kilóra mérték

inkább összehordok én hetet-havat
s számba nem rekedhet semmilyen érték
hogyha egyáltalán értéknek marad

2006. október 27., Oronó






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.