Koldus
Kezében bot volt, hátán púp feszült
Szívében dobbant még a tiszta láng,
Lába mégse vitte már tovább.
Ült szótlanul aluljárók sötét árnyékában,
és reszkető kézzel koldult alamizsnát.
Ki sajnálta odavetette neki a koncot,
Volt ki nevetett s nem látta benne csak a koloncot.
Meg is rúgta volna de inkább köpött egyet
S szemében gyűlölettel ment tovább.
Mondd hát meg koldusok királya
Miért-e rongy e balgaság?
Mit nyújthat neked a sötét nyomor?
Mit ér a jajszó?
és harmonikád miért szól sivítón?
Belehasít hangja a füstös homályba
és csak nevet rajtad ki látja bohócruhád.
Hallod ! már nincs szükség nosztalgiádra.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.