Sötét Õrangyalom


A napok, az idő múlandósága
Mind csak a szomorúság sanyargatása.
Búskomor szemeid elárulják fáljdalmad
Ha elhagy Sötét Őrangyalom, ki oltalmaz?

Fentről figyelsz, mindig, mindenhol ügyelsz reám
Ezentúl ki vigyáz álmaimra holdfényes
                                         éjszakán?
Alattomos Démonok lelkét ki űzi el?
Ki von fátylat gondomra, ha forrok a dühvel?

Ki hallgatja majd meg dühüngő bánatom
S suttugva ezerszer már unva : ,,Nyugalom!'' ?
Kín keserv közt egyedül, magamra hagynál?
Alattomos Démonok kezére adnál?

Akarva - akaratlan estél csapdámba
Küzdenél kijutni, de minden hiába;
Nem az idő, mi sebeid begyógyítja
Én lennék az, a Kegyetlen Végzet Asszonya.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.