hunyt szemeim előtt mint szemtelen legyek
röpködnek cikáznak apró kottafejek
négynegyed és szünet és ötvonalas sorok
mindig csak arra az egy dalra gondolok
dobhártyámon dobol az ősritmusú ütem
nem törheti meg a dallamát semmi sem
se dörej se sikoly nem tör át a hangon
mert a hangot belül a szívemben hallom
a füledbe súgom épp hogy csak halld halkan
hogy a szerelemben dal van
dal van
dal van
