mindentõl függetlenül

Kutatok, padlásillatú itt fent a délután.
A kereveten száradt húgy folt, árva
epeda tépte széttartó nyirok, a valaha
ágy most éppen úgy nyikordul, mint
éhes gyomor ránt bugyogó savat magára
egy jó adag babgulyás után (emlékezés
vagy perisztaltikád, végül is mindegy),
mindkettőre ránehezkedik az idő vészesen
terebélyesedő tompora.

Lélegzel, nemcsak a tüdőd hörgőcskéivel,
hisz a tested apró gázcserenyílások lyuggatta
dimbes dombos terepasztal, pórusaid egyenként
kitágulnak – légáteresztenek – miközben magadba
szippanthatod (csak a testemen át) az egész univer-
zumot – (lsd. még a mindenséget): por, atka,
miegymás, kell a jófrancnak az asztma, úgyis
mindenki allergiás valami látszólag teljesen
független változóra. Te a változatlansággal
mérd magad.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.