Szülõfalumra emlékezve

Ó, te drága, hű falum, ha rád gondolok,
érzem a sarkantyúvirágos illatod,
fogaim közt futó homokod szemcséit,
látom akác koszorúzta dűlőid,
szekeret vontató fáradt teheneket,
a réteken sorjázó szénarendeket,
elfáradt, meggyötört dolgos embereket,
arcomon érzem a simogató szelet.

Homokos útjaid mezítláb bejárom,
mindent, amit látok, szívembe bezárom.
Soha nem feledem, mit köszönök neked,
hogy elindítottad az én életemet.
Hozzám mindig jó voltál, törődtél velem,
áldjon meg érte az én kegyes istenem.
Én is megáldalak, neved áldott legyen,
Nyírmihálydi az én kedves szülőhelyem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.