Indigóba mártózik a Nap...
Indigóba mártózik a Nap, majd megint felkel,
Fásultan kémlel a tükrömből egy öregember,
Ráncaimba mélyednek az elvárt hétköznapok,
Hibázott az élet, énrám múlt századot szabott.
Útra kél a lábam a város acélerdein,
Egymásba fordulnak a sarkon alvó perceim,
Elszürkült lépte nyomán rángat dróton tegnapom,
Látom mindezt, magam előtt mégis elhallgatom,
Hogy színtelen képkockákon pereg le életem,
S csak bámulom a filmet, miben régen elvesztem…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
