Az esõ

Bambán bámul a levegö, párás
egy kis páfrány fulldoklik árván
gyengén permetez az esö a fülledtben
sós cseppek koppannak a leveleken,
elindulnak lefelé, húzza a sár
levelek között csurdogálnak alá.
Keresztutak útvesztőjében fárad
lényegtelen hogy mit is választ
vagy a szél merre törtet
fájón simítja a zöldet
s létének bére mindössze,
megadón lehulni a földre,
hogy az nyomtalan felfalja,
s a kis Csepp lassan elszáradva
eggyé váljon a porral,
mint halál a sorssal.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.