Szabadulás
Korcs érzések, roncsolt lélek.
Tűszúrás a tarkón. És a fények.
A semmibe vesznek.
Vér és fogak. Üvöltő rémek.
Húsbavágó magány. És a fények.
A semmibe vesznek.
Lelkem börtöne bénít: félek.
Elmém rabja vagyok. Az emlékek:
A semmibe vesznek.
Mély sebeket szaggat a végzet.
Lelkem vércseppjei végleg
a semmibe vesznek.
Korcs érzések, roncsolt lélek.
Fehéren, fájón hazaérek.
Megállok a csorba csöndben,
s visszafojtom maró könnyem.
Foszlott, hideg képek.
Csak ennyi maradt. Az emlékek
rég a semmibe vesztek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.