Tyûha, ez a világ!
Tyűha! Szalad a világ előre,
Mi meg loholunk utána,
Próbáljuk befogni legelőre,
De rájövünk, hogy mindhiába:
Csak eltűnünk egyszer.
Csak eltűnünk egyszer.
Aztán a sokórás rohanás
Után végre megéhezünk,
Ránézünk óránkra sután,
S estére hazaérkezünk.
Csupa ránccal.
Csupa ránccal.
Ó, de megint felkelünk,
Mintha mi sem történt volna,
S tócsákba huppanva lépdelünk
Kosszal testünkön, s borral
Remegő kezeinkben.
Remegő kezeinkben.
Ha végül mégis vágynánk
Ölelésre a szeles ösvény végén,
Falhoz székeket vágnánk,
S ott maradnánk az út szélén,
Hisz sehol senki.
Hisz sehol senki.
Az élet bűnös róka módjára
Lopakodik tükörképünk megett,
S akár egy mély harapással
Örökre veszetté is tehet
Vagy elpusztít.
Vagy elpusztít.
Vigyázz, kedves halandó,
Ne lépj túl sokat, de keveset se,
Az idő éretlen mindenható,
De te bizony cseppet sem.
De te bizony cseppet sem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
