MIELŐTT

Mielőtt ördög a szarvát kibökné
kezed ölemre rákötözné,
mielőtt ujjad körbecsiholna
takarót hintek a mára.
Alkonyat, téridő – dimenziók
kaptatunk hágón-járdán a házig,
tokostul tépni a misényi csöndbe
hajszolni egymást kifulladásig.

Hélios izzadó korpusz,
fénnyé szövi az árnyék hadat,
feldúlod-űzöd szellemeid
vágtató-sebző testem alatt.
Sós szikláidba olvad a nyelvem
lábaiddal köröket rajzolva-nászra,
szorítasz-eltolsz Erosi kedvvel
s a falakon; vérző pátriárka.

Mint a megolvadt réz, szikrázik arcod
kilazult alattunk a sár,
perdició – zöld konok szemed
pokoli szenny ez, és vad mocsár.
Pikkelyeket dörzsölök csípődről
tenyérnyi foltokban hullik a Menny,
szavakat morzsolok derekadról
s hagyom, hogy bitóra menj!

Fejed koppan a mellemen
véred arcomba csap,
sóhajod szívom, - karmaim;
lángoló szívedbe kap.
Pasztellből kevert nyállal
folyondár szökik az égig,
patákkal dübörgő kentaur -
s józan ember csak félig,

maradtam veled -
Mielőtt…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-06 18:08:09
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-06 18:08:09