Megtagadva
Anyám;
arcod piros rózsákba temeted;
kendőd rojtjába kapaszkodom,
ahogy ég és föld között ölelsz;
édes-keser` szagod megóv a világtól.
Anyám;
nem látlak.
Nehéz ködökbe burkolod sovány hátad,
ahogy batyudból gyermekeid szén-szürke
tekintetét hullatod a sárba lépésről lépésre.
Anyám;
engem itt hagytál;
csontos ajtók mögé zárva,
ahová a fény sem köszön.
Szagodat felfalták már fekete lápok;
kiáltok.
Kiáltok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-07 15:59:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-07 15:59:39