délután
mondhatunk bármit a szívnek
megállva a palota lépcsőjén
látva az ajtót befalazták
a befalazott ajtót
lonc és asarina nőtte be
a palotakertben körös körül
csüngő koronájú fák
mondhatunk bármit keresgélhetünk
szavak tűk után
a tűk mind a kazlakba vesztek
a kazlakat felégették
beszéljünk a szívnek
ezen az órán itt
botjaikat magasba tartva dalolva
hazafelé tartanak a pásztorok
hátuk mögött elmarad a mező
az még ilyenkor is az élettől hangos
beszéljünk s ha jól beszéltünk
szóra bírjuk őt magát
és meghalljuk velünk maradt az úr
dacára annak hogy folyton esteledik
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-17 16:38:53
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-17 16:38:53
