Királynő után
Fergeteges volt ez nap, úgy tűnik.
Reggel rájöttem; sajnos, lehetetlen
összepakolnom az útra, fogytán az időm.
Három fele járt, Éva kocsijával indultunk,
amikor egy zúgva viharzó méhköd okozott
némi zavart az arra vonuló kamaszok közt.
Éva a látványtól túlságosan is megijedt,
majdnem belehajtott az árokba.
Hanem ez (a majdnem) később volt, amikor
Gyulától már elfele jöttünk, bár úgy volt, én vezetek,
de azért jogosítvány nélkül mégsem...
A pia, amit a barátom születésnapjára
vittem, ecetesnek bizonyult, önthettük ki a kagylóba,
emiatt kár keseregnünk, mondtuk, mindegy,
nem probléma, kibeszéltük, nem fontos.
Hazaérve megbámultuk a házfalra tapadó
sötét puttonyt; a királynő úgy döntött, ez a
megfelelő hely összesimulni a hűvös időben.
Engem azonban az éhség fölhajtott a lakásba,
hol a drót végén ott ült a királynő, a szép combú.
Ő az, aki messzeközel, ismerjük egymást régről,
de mióta legutóbb ringó lendületét éreztem, ízeitől
bódult hereként vágyom melegére, beleolvadni a rajba,
ami őt követi felhőként, bárhova, biztos lesz valahol
alkalmas zug, mézkaptár, résnyi bejárattal, hol időtlen
egység lehetünk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-05-28 13:53:22
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-28 13:53:22