a lelkész epilógja (#bocsbabits)

Csak én bírok imáim tárgya lenni,
első s utolsó mindegyik fohászban.
A Mindenhatót vágyom megszeretni,
de az egómnál még tovább nem láttam.

Hihetném, hogy nincs rajtam kívül senki,
de szívem magánya mutatja, hogy van.
Vámos módjára asztal mögött ülni,
s gazdagságra vágyni - belefáradtam.

Önzőségemből egy mód van kitörnöm:
van bennem egy mindennél erősebb vágy,
és ez segít, hogy feltekintsek arra,

aki, ha rám néz, elernyed az öklöm,
aki számomra maga a szabadság,
aki számomra Omega és Alfa.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-04-19 09:59:32
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-19 09:59:32