| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
|
László Noémi |
Zárójelek elégiája |
|
Legszembeötlőbb rajtam: nem hordom a keresztet.
Nyelv, kor, sebesség, hajlam zárójelébe tesznek.
Nyíló zárójel-égbolt: üresen hagyta isten.
Csukott zárójel-barlang: szünet emlékeimben.
Faltól falig szerencse: jobbról és balról puffan.
Legszebb és legjobb voltam, mikor mélyen aludtam.
Nyitott karral feküdtem az éj zárójelében.
Néhányszor balszerencsét balgán kivédni véltem.
Két szünet közt a fényben azt gondoltam: magasból
jöttem a földre, élet vagyok és égi ostor.
Azt gondoltam: az ember anyaga busa szépség.
Méltó arra, hogy kőbe, emlékezetbe véssék.
Méltó, hogy példaképpen gerincfeszítve álljon.
Hogy büszkén nézzen végig a telhetetlen tájon.
A tehetetlen tájon, ha maga alá gyűrte.
Ha vad lovát, a földet becsülettel megülte.
Legszembeötlőbb bűnjel: a kezek tisztasága.
Ártatlan-érintetlen bámulnak a világba.
Ártatlan-érintetlen végzik a semmi dolgát.
Az értelmetlen éket serényen sokszorozzák.
Befonnak és kifonnak, fonat fonatra fekszik.
Ha elfogyott a lélek, kibontják, újrakezdik,
csavarják jobbra, balra, mintha tudnák: mivégett.
Magasból jöttél volna, bírnád a messzeséget.
|
|
|
Hagyjon üzenetet a költőnek!
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listához.
Az e-mailküldési lehetőség megszűnt.
|
|
|
| POFAVIZIT | |
Molnár István
Ha érdekelnek a szerző versei, kattints a képre!
(Új szerzőért a bal felső sarok dokk.hu logójára klikkelj!)
|
|
| Aktuális nagyítás | |
| DOKK RSS | |
A DOKK fennállásának 10. évfordulója alkalmából megtartott rendezvénysorozat anyaga a
dokkestek.blogspot.com -on.
|
|
|