Theisz Kata
Ágyban
Elaludni csak csendben,
egyedül tudok,
köszörülöd torkod
te zümmögsz
vagy egy szúnyog,
álom kerül, ólom dönget,
sírva szidlak, remegve
kiáltom, hogy hagyj el,
torkod meg kapar, minek.
van merszed átölelni,
izzadtságod megkötött,
zsákmány vagyok,
fújok és karmolok,
de némán fojtogatsz, megszorítasz.
…Én meg elalszom.
Mintha meghalnék, megöltél volna
Alszom és álmodok.
álmodom, hogy tavirózsa levelén
nevetünk, s megteázunk
tóba ugrunk, te meg én,
bemegyünk a szobába,
kezdődik a híradó,
tavunk, tévénk, torkunk közös,
szorításod pedig jó.
Hiszem, hogy tényleg megöltél.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|