Altató
Drága kisleány hunyd le szép szemed
Felejtsd el most a világ zaját,
A nap is eltűnt már a szürke égről
Nincs mi reád bocsájtaná sugarát.
Csak a hold ami mégis ragyog ilyenkor
Ha zord sötét az éj s zúgnak a szelek.
Pihenj le hát. Ne gondolj most féltett titkaidra.
Puha párnádon elér majd az álom és minden elmúlik most egy éjszakára.
Nem zavar semmi, se szerelem se balsors
Nem háborgat gondod nem hív senki.
Álmod nem ijeszti el a nappal fénye,
de nem rémíti meg az éj sötétje sem.
Most minden csendes minden nyugszik,
A világ mégis oly nyugtalan.
Tombol, izzik, és fortyog is egyben
de ez ne zavarjon aludj csak kedvesem.
Hisz földgolyónk úgyis mindig forró
Tán melegebb is mint a nap,
de nem olvadunk el hirtelen
s a gyűlölet bosszút mégse fakaszt.
Elalszol hát, ugye kedvesem!
Fáradt tested húzza már az ágy
Érzed fátylával megsimít az álom
S hogy valaki csókot lop homlokodra: Ez csodálatos!
Tagjaid lassan elernyednek
Hűvös szellő lengi át szobád,
Ellibben csendben mint ahogy az álmot
Pilláidra lopta
Még hallod is talán lágy fuvallatát
de már nem érzel semmit
Jó éjszakát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.