Bátai Tibor
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
2673. 2672. 2671.
| 2025.12.09 16:25 | Siska Péter - szerki -- meo | Korrekció, folyamatos jelenben
|
| Válasz erre | Fegyelmezettség, magas szintű nyelvi sűrűség, önreflexió és önkorrekció: klasszikus Bátai-hangon szól ez a vers. A több soron át kígyózó versmondatok retorikája ugyan erősen absztrakt, de úgy érzem, mégis érvényes az emlékezés és önértelmezés, a szenvtelen érzelmi anamnézis természete miatt. A zárás gondosan felépített konstrukció, elegáns, hatásos. A többiek által is említett, kissé patinás versképző gesztusokat én is visszanyesném. Nálam marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bátai Tibor | 2670. 2669.
| 2025.12.02 19:38 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | parabolafonat
|
| Válasz erre | Az első két sor igazán egyéni, de a többi egészen kiszolgáltatottan érzékeny, letisztult. A "várakozásom/várakozásoddá/legyen" mutat még egyénibb nyelvi megoldást. A cím arra utal, hogy a gyöngédség olvadását egy kompozíciós elv szigorúsága fogja ellensúlyozni, de ezt a fonatosságot nem érzékelem eléggé, inkább csak a hasonló kifejezések egymás mellé botladozása emelkedik ki. Ez hatásos ugyan, de nem egészen úgy, ahogyan a cím ígéri. Összességében kevésnek érzem az igazán kiegyénített nyelvi megoldást, a szöveg törzse, főként köznyelvi elemekre szorítkozván, túlságosan is kiszolgáltatott a befogadó lélekállapotának, ezért múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bátai Tibor | 2668. 2667.
| 2025.11.30 14:45 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Most is azt reméled
|
| Válasz erre | Kedves Tibor!
Ez a szöveg akár még szellemes is lehetne, viszont zavaróan kicsavarja. Bár a "túlokosokodás" lehet egy koncepció, ha következetesek maradunk hozzá. Tegye feszesebbé, tisztábbá a szöveget és akár még működhet is. A tördeléssel is érdemes tudatosabban játszani.
Nálam ez most múlik.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: bataitibor1951@t-online.hu | 2666. 2665.
| 2025.11.30 12:55 | Siska Péter - szerki -- meo | Most is azt reméled
|
| Válasz erre | Egyetértek Mátyással. A filozófiai gondolatmenet dominanciája nagyon háttérbe szorítja a líraiságot, és számomra ez a szöveg alapvető esztétikai problémája. Ez egy intellektuális monológ, a fogalmi nyelv van benne túlsúlyban, míg a líra természetes közege kép, az érzéki tapasztalat, a hangulat stb. Valós tétje van, érvényes is, de a filozófiai réteg szinte leszigeteli azt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bátai Tibor | 2664. 2663.
| 2025.11.28 18:56 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Most is azt reméled
|
| Válasz erre | Jól követhető, gyönyörteljesen világos filozofálással indít, ami viszont éppen túlságos következetessége miatt keveredik abba a gyanúba, hogy semmi szüksége nincs lírai megmunkálásra, illetve a költészet csak díszesebbé, megjegyezhetőbbé teszi, de nem az a tulajdonképpeni közege, ami felszínre hozza a mélységekből. Mindenesetre a "Most is azt reméled"-től kezdődő rész átkeretezi a vershelyzetet egy (szerelmi?) csalódás köré, ami némileg húsosítja és súlyozza (vagy divatos megfogalmazással: tétekkel látja el) a szöveget.
De mindennek a befogadását jócskán megnehezíti az a nyilván legteljesebb mértékben tudatos pajkossággal spanyolcsizmába gyömöszölt tördelés, amivel szemben a 'Végső magyarázatban' olyan derekasan sikerült állást foglalni. Ugyan kapunk indoklást erre nézvést az lezárásban, mégis, számomra ez nem kapcsolódik elég szervesen a vershez, kicsit öncélú. A szövegben egyébként is egy erőteljesen elkerülő, körülményességében védekező beszédmód uralkodik, amit ez a mozzanat még inkább megterhel, de ami ettől függetlenül sem tud elég felszabadultan beszámolni a központi téma élményeiről. Múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bátai tibor | 2662. 2661. 2660. 2659. 2658.
| 2025.11.16 17:29 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Végső magyarázat (ösvény a rengete
|
| Válasz erre | Kedves Tibor!
Megkockáztatom, hogy a jó tördelésen túl rengeteg szövegalkotó eszközre, eljárásra kiterjeszthető a gondolatmenet. Számomra arról szól a szöveg, hogy bármely eszköz aminek deklaráltan a feltárás, az artikukálás volna a célja, használat (vagy visszaélés) közben átlényegülhet elrejtő, mismásoló eszközzé, gyakorlattá. Ugyanakkor fenntarthatja azt a látszatot, hogy beteljesíti eredeti rendeltetését. Így aztán kiüresedhet a szöveg. Mindez az élet bizonyos aspektusaira is kiterjeszthető. Mintha az etika és az etikett is így viszonyulnának egymáshoz. Az egyik mindig lényegi, a másik csak akkor, ha a lényegire irányítja a figyelmet, az pedig igen félelmetes, amikor egyenesen eltereli arról. Marasztaltam.
Üdv.
Márk | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bátai Tibor | 2657. 2656.
| 2025.11.16 12:12 | Siska Péter - szerki -- meo | Végső magyarázat (ösvény a rengete
|
| Válasz erre | Sokszor visszatértem ehhez a szöveghez, gondolkodóba ejtett. A prózavers felé közelít, de az én versfelfogásom szerint mégis inkább (ügyes, szépen ékesített) érvelés, mint poézis, mert a vers a retorikát poétikai eszközzé teszi, ez az írás viszont diszkurzív eszközként használja. A képek célja itt az, hogy érthetőbbé tegyék a gondolatmenetet, tehát a funkciójuk alapvetően didaktikus, ez pedig szintén a diszkurzivitást erősíti. A beszédmód deklaratív, nem performatív. A képek nem nyitnak új jelentéster(ek)et, hanem "csak" betöltik a retorikai funkciójukat. Mindenesetre tetszik. | | A fenti posztra érkezett válaszok: bataitibor1951@t-online.hu | 2655. 2654. 2653. 2652. 2651. 2650. 2649. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 1500 1525 1550 1575 1600 1625 1650 1675 1700 1725 1750 1775 1800 1825 1850 1875 1900 1925 1950 1975 2000 2025 2050 2075 2100 2125 2150 2175 2200 2225 2250 2275 2300 2325 2350 2375 2400 2425 2450 2475 2500 2525 2550 2575 2600 2625 2650 |
|
