Paál Marcell
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
220. 219.
| 2026.04.02 23:46 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Szezonzavar
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Erős szöveg lenne, de engem zavar a sok töltelékszó, erőltetettnek ható fogalmazásmód, nem tartom kizártnak, hogy stíluselemként szerepelnek a versben. A "macskakő-háló" különleges nyelvújítás, és vizuálisan el tudom képzelni, mégis úgy gondolom, másképpen, egyszerűbben is ki lehetne fejezni. Ezt leszámítva erős a harmadik versszak, a zárás klasszikus értelemben szép. Bajban vagyok a verssel, mert összességében erős, szívesen szavaznék a maradására, mégis, úgy érzem, ha már ilyen jó, legyen tökéletes.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 218.
| 2026.03.31 20:04 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Bizonytalan
|
| Válasz erre | Ember legyen a talpán, aki az első öt sor torlódó képeit meg tudja eleveníteni maga előtt, ám egészen nyilvánvaló, hogy ez a régies befogadási mód -még ha itt tudatosan antikolt versről is van szó- nem feltétlenül szükséges ide. Vannak ilyen kombinációk régi és új összehozásánál, például Flora Yukhnovich olyan kompozícionálisan teljesen rokokó kompozíciókat fest, amiket közelebbről megnézve csupa-csupa absztrakt formák alkotnak. Nagyjából ilyen rugalmasságot igényel ennek a szövegnek a befogadása is. A sorok esetenként nem sokat mondanak (a harmadik például egészen suta; "az értelem csak árnyék, foszló sziluett"), illetve nagyon nagyvonalúan, már-már teljesen megalapozatlanul élnek bizonyos merész fordulatokkal ("s nem lehet a kamrákba bezárni"; "melynek értéke kétes bármi ár"; "...képzelt tengeren") és mindez meg van szórva pár kifejezetten intenzív drágakővel (mint az "üres méhű, vonzó délibáb", ami elmehetne egy 'Most múlik pontosan 2.0'-ba a lehető legjobb értelemben).
Már-már stílusparódiaként olvasom, de pont sikerült eltalálni a nagyvonalúságnak azt a mértékét, amiben elmosódik a különbség paródia és magasztosság között, ami már önmagában kifejezetten elgondolkodtató. Ezért maraddal szavazok. | 217. 216.
| 2026.03.20 16:28 | B. Dezső - szerki -- meo | Az erdő panasza
|
| Válasz erre | Kellemes sodrású, emlékezetes képvilággal működő költemény, leginkább a harmadik szakasztól indul be. Az első kettőben is figyelemreméltóan finom megoldásokat találhatunk a rejtezés esztétikus motívumainak jelzéseivel, melyeket kicsit leront a
"ráncos tölgyek" - "búvó völgyek" ill. a vadkanok - zajok rímpár - ott lehetne javítani talán, a még kiválóbb összhatás érdekében. | 215.
| 2026.03.20 15:39 | Fűri Mária - szerki -- meo | Az erdő panasza
|
| Válasz erre | A befejezést olvasva felötlik, hogy nem egy környezetvédelmi pályázatra íródott-e a vers. Vagy csak egyszerűen egy elkötelezett természetvédő írása. De olyan szépen ötvözött a megelőző három versszakkal -- amelyek mintha egy ezeregy-éjszakásított magyar népmeséből léptek volna ki --, hogy természetesen marasztalom én is. | 214. 213. 212.
| 2026.03.19 11:17 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Az erdő panasza
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
A verse betekintést enged a nehezen megfoghatóba, a természetbe visszavágyó ember lelki világába, a létezők természettel való egységébe. Gyönyőrű, finom képekkel dolgozik. A maradását támogatom és például állítanám azok elé, akik giccses, üres tájképeket festenek ecsettel vagy betűkkel és azt hiszik, értenek bármit is ebből a misztériumból.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 211.
| 2026.03.13 19:56 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Bizonytalan
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, gördülékeny, gazdag írás. Ugyan számomra helyenként kicsit giccses (pl. első két sor) és zsúfolt (pl. jelzők), összességében ismét mélyet, gondolatébresztőt alkotott. | 210.
| 2026.03.13 08:18 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Bizonytalan
|
| Válasz erre | Kedves Marcell! Nagyon klassz, magabiztos hangú vers, gyönyörű sorokkal, bár van benne valami régiesség, szerintem csak annyi, amit a mai lírai nyelv is elbír. A formával lennék szigorúbb, tartanám a váltakozó 11-10-11-10-es szótagszámot soronként, ezt a vers tulajdonképpen saját magának írja elő. | 209.
| 2026.03.09 14:06 | B. Dezső - szerki -- meo | Magányos szabadság
|
| Válasz erre | Kellemesen feléptett vers, néhány homályos pillanattal, azok sem zavaróak, inkább elsőre megakasztók, lehet hogy a mélyebb szinteken mégis működnek, nehéz eldönteni még, csak jelzem: pl. "... a magány /játszi buborék, / az ártatlan arcokra / olvad." - vagy: "...tőled koldulnak / hitet az ijedt otthonok" | 208.
| 2026.03.08 13:52 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Magányos szabadság
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, kicsit megszaladtak benne a jelzők, ezek arányára a jövőben körültekintőbben figyelnék. Némelyik hajlamos hatásvadászatba csúszni, pl: ártatlan arcokra olvad, csüggedt kéz stb. holott a kontextus önmagáért beszélne. Összességében igazán mély, elgondolkodtató szöveg lett. Az első versszak volt a legerősebb számomra. Marasztalom. | 207.
| 2026.03.07 19:12 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Magányos szabadság
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Többször végigolvasva is tetszik, sőt, egyre jobban tetszik. Nagyon erős szöveg, a maradását támogatom.
Annyi megjegyzésem lenne, hogy az "s"-eket "és"-re cserélném, valamint mellőzném a "..."-ot.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 206.
| 2026.03.05 22:39 | Siska Péter - szerki -- meo | Kalendárium
|
| Válasz erre | Egy jó vers lehetősége rejlik benne, de még túlírt, részben a szerkitársak által már említett okok miatt, illetve szerintem azért is, mert "rábeszél" a képekre, magyaráz, kommentál (pl. "az élet megy tovább", "kilépni lenne jó a rendszerből"), az enigmatikusságból vissza-visszalép az értelmezésbe, pedig az nagy erénye lehetne. | 205.
| 2026.03.01 08:17 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Kalendárium
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Szeretem az ősz hangulatát, amit kitűnően megidéz.
Viszont annyi motívumot zsúfol bele, ami nehézzé, cirkalmassá teszi, és végül agyonnyomja a szöveget.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 204.
| 2026.02.25 10:42 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Kalendárium
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, nagyon tetszik a vers atmoszférája, sodrásában, hömpölygésében igazán elmerültem.
Hajlamos azonban túlcsordulni, az alábbi részeket nem éreztem szerencsésnek: "A tavasz lassú kéjjel kúszik át a házak / résein", "Az ablakra, akár lehunyt szemhéjak // falára, mintákat fest az illúzió", "az élet megy tovább", "önmagát kísértő mennyei magány", "az ősz ölelését", "henna a végtelen csillagtestén".
Ezzel szemben nagyon szerettem a teremtés lézengő szavainak, az idő ákombákomságának képeit. Ha egy kicsit megtisztítaná, s olykor az egyszerűt, a letisztultat is hagyná érvényre jutni a fenséges mellett, remek szöveg kerekedhetne belőle. | 203.
| 2026.02.24 00:14 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Kalendárium
|
| Válasz erre | "...Latyakot mosdat/ a langymeleg eső, s a fák,/ egy elképzelt vándorlás helyett..."- szerintem ennél a nagyszerűen elégikus sornál indul csak be a vers. Az előtte lévő versszakok automatizmusnak érződnek, a modern kifejezések ("akut"; "mintákat fest az illúzió") pedig nem segítik, hanem még inkább rontják itt a hatást. Az évszaktoposzok, az ablak, mint lehunyt szemhéj, egy olyan frázis, mint hogy "az élet megy tovább" megfejelve a rossz értelemben biedermeier "mint ősrégen látott, legendás/ családtagokkal" nem alkot jó prelűdöt.
A "Latyakot mosdat..."-tól kezdve viszont a szöveg sínen van, megtalálja a hangját. A "hűséges otthont növesztenek;/ bölcsőt vagy sírt a teremtés/ összes lézengő szavából,..." pompás magaslatok és mélységek felé mutat, viszont talán túlzás még továbbvinni itt a mondatot és felsorolást a következő versszakba. Az "önmagát kísérő mennyei magányból" a ragrím miatt is erőltetett rákontrázásnak érződik. De a "maradékából/ pár szerelmi zavarnak" nagyon érdekes kép, valahogyan máshogyan érdemes lenne beilleszteni, de egyelőre ez a mondat már követhetetlenné válik és eddig kinyújtva az absztrakciók kioltják egymást.
"Az ősz ölelése" ismét megakaszt, de az "idő ákombákom lett spirál helyett"-től kezdődő szakasz szerintem megint a helyén van, az utolsó sor szépen tud lódulni. Érdekes oximoron a mindenség önzése, hiszen a mindenségnek nincs mitől sajnálnia a sajátját, tekintve, hogy minden az övé, a része, hozzátartozik; a kép itt nyilván azt jelenti, hogy a saját körforgásaival, ökonómiáival szemben nem engedi a részt, az emberi szempontot érvényre jutni. Sokáig rágcsálható gondolatkörhöz vezet ez a lezárás, bár nem ad rá radikálisan átszervező új formulát. Az indítás és az egyenetlenségek miatt múlikkal szavazok. | 202.
| 2026.01.21 17:00 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Dialektika
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, nagyon érzékeny hang, viszont rendkívül túl van díszítve, sok, helyenként túlzó. Letisztítanám a jelzőktől, a pátosztól - szívesen olvasnám egy tisztább, nyersebb változatát. | 201.
| 2026.01.17 23:12 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Dialektika
|
| Válasz erre | Eléggé Sturm und Drang, főleg ott, hogy "a mindenség/ szabadon lett más", viszont a késő 18. század szangvinikus pátosza helyett itt súlyos, önmarcangoló, évszaktoposzok tektonikájában nyögő formát nyernek ezek a gondolatok. A szöveg inkább széttart, mint tisztáz, illetve testi- szubjektív rétegeket, téteket keres, ezért inkább 20. századi lelki tájként működik, semmint izgalmasan felújított 18. századi tankölteményként. Több vers lehetőségét látom benne, múlikkal szavazok. | 200.
| 2026.01.17 19:47 | Siska Péter - szerki -- meo | Dialektika
|
| Válasz erre | Már a cím is jelzi, hogy filozófiai igénnyel lép fel a vers, és ezzel magas mércét állít, a cím által ígért dialektika viszont nem valósul meg, mert adott ugyan a versben egy ellentét, de az nem ugyanarra a fogalomra vonatkozik. Inkább morális természetlíra ez a szöveg, egyszólamú gondolatisággal. Emelkedett, konvencionális nyelven szól, de szerintem is túl van díszítve, a gondolatmenet nem igényel(ne) ennyi ornamentikát, pátoszt. | 199.
| 2026.01.16 18:09 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Dialektika
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
A fák "szelíden dacolnak"? Azért emeltem ezt ki, mert jellemzi az egész szöveget. Túlzsúfoltnak, nehéznek találom. Egyfajta posztmodern barokk. Ami önmagában nem volna baj, ha kifejezni akarna és nem elfedni. Én úgy érzem, hogy ez a szöveg igyekszik elfedni a saját céltalanságát. Nálam múlik.
Üdv.
Márk | 198.
| 2026.01.02 14:06 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Újévi józanság
|
| Válasz erre | Az utolsó versszak igazán gyönyörű. Az elsőben nem túl tetszetős az éles és didaktikus természetvédelmi szentencia ("a tenger plasztikot/öklendezik a partra, s a sirályok/lassan elszoknak attól,/hogy vadásszanak; halra."). A második versszak felütése viszont, a "józankodó Karácsony" (elsőrangú jelző!) egy egészen más, sokkal izgalmasabb versvilágba vezet. A megszemélyesítések, amelyek közül az első, a "szégyenlős menyecske"-hajnal máris világosan kifigurázza az ilyesmik amatőr/biedermeier használatát működnek, hála nyers, groteszk színeiknek. Marad. | 197. 196.
| 2026.01.02 12:57 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Újévi józanság
|
| Válasz erre | Kedves Marcell!
Örülök, hogy ilyen erős verssel indul az év itt a Dokk-on.
Az "s"-ek helyett lehetne és? Plusz vesszőhibák javítása.
Legtöbb szövegben zavar, hogy "előhúzzák az isten/idő/világkártyát, ám itt nem érzem őket nagyotmondásnak.
A maradását támogatom.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 |
|
